látomás, gyertya, kanyar, kalács
A reggeli kalácsom mellett heves
szócsatába kezdtem haldokló énemmel.
Az üres lakásban sokáig visszhangzott még
a veszekedés, miután kibékültünk csendben.
Témát váltva elmerengtünk
a saját problémáimon, de
gondolataim kanyarában
kisiklottunk a vágányról.
Hirtelen egy látomás tűnt
fel az alagút végén, és
kézen fogva önmagunkat
átléptem a gyertyafényes
palota kapuján. Talán mégsem
kellett volna bevenni azt a
sok altató, hiszen gyakran jól
kijöttem az összes önmagammal.
- Túl késő. - mondta a rezidens,
s bánatosan hallgattuk mind
az alteregóimmal, ahogy az orvos
kimondja a végítéletet: - Halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése