Az élet

vér, kórus, tőr, illúzió

amikor anyám
belém döfte a tőrt
s vér fröcskölt a számba,
hallani véltem
a pokol angyali kórusát.
könyörgőre fogtam:
- de hát anya,
ki vagy,
méhedből lettem,
belőled éltem,
s még úgyné,
szerettelek is,
ne hagyj meghalni!
de anyám,
ujját szájára tapasztva
csendre intett,
s magában nevetett:
- csak illúzió voltál.-
mondta kedvesen,
s lázas arcomra
csókot lehelve
bízott a világ gondjaira.